6. fejezet - Az első találkozás

Sziasztok!
Meghoztam az új fejezetet. Ne haragudjatok, hogy ennyit kellett várni rá, de a napokban nagyon sokat kell(ett) tanulnom. Mindig feljöttem egy kicsit, és írogattam a meglévő részekhez egy kicsit, de sosem végeztem időben. Eddig.
Na, nem pofázok többet, íme az új rész, egy új (fő)szereplővel...


- Kicsit jobbra! Még... még egy kicsit...mé..állj! Szuper! – tapsikolt Lori, amikor végre sikerült úgy felraknom a „WELCOME” feliratú transzparenst a bejárat felé, hogy az Lori szerint tökéletesen mutasson. Dave tartotta alattam a létrát, Chris pedig a másik oldalon igazgatta a díszleteket. Cheryl is szorgosan tevékenykedett, a folyosó – nekünk, végzősöknek, és még néhány alsósnak köszönhetően – csak úgy pompázott. Már lassan minden készen állt az esti bulira, a hangfalak már a helyükön voltak, a kajákat és az italokat folyamatosan hordják befelé. Lassan lépegettem le a létráról, megköszöntem Davenek a segítségét - és a bókokat, amiket az állítólag kicsi és formás fenekemre tett-, majd Lorihoz mentem, hogy befejezzük a díszítést. Körülbelül öt órára sikerült teljesítenünk a ránk bízott feladatot. Ahogy megbeszéltük, Lorival nálunk fogunk készülődni. Elköszöntünk a többiektől, majd bepattantunk Lori kocsijába és a Swan rezidencia felé hajtottunk.


- Jut eszembe! Van még valami, amiről nem beszéltünk... hogy is kerültél Forksba? - szegezte nekem a kérdést immár a szobámban, miután befejeztük a sminkelést. 
Tudtam, hogy egyszer ez is be fog következni, de azt nem sejtettem, hogy ilyen hamar. Kelletlenül, de egy mély levegővétel után beavattam:
- Alig egy hónapja autóbalesetem volt. - a szörnyű emlékek ismét felelevenedtek bennem - Én túléltem, de a szüleim... - ráztam a fejem - nem.
Lori szótlanul ült mellettem. Láthatólag nem tudta eldönteni, mit mondjon. Vagy mit ne mondjon. Együttérzően átkarolta a vállam, és nyögött egy "sajnálomot".
- Dióhéjban ennyi... így kerültem Charliehoz. - nagy erőfeszítések árán, de sikerült visszatartanom a könnyeimet, és még egy mosolyt is erőltettem az arcomra. Elkerülve további sajnálkozó pillantásáit, kibújtam öleléséből és a szekrényemhez indultam. Tématerelésként megkértem Lorit, hogy segítsen kiválasztani egy szettet. Bejött a terv, a téma egyből a ruhákra terelődött. Miután összeállítottuk a szettjeinket, átvonultam a fürdőbe, Lori pedig az én szobámban öltözködött.
Miután sikeresen felaggattam magamra a cuccokat, a hajamat vettem kezelésbe. Kifésültem a rakoncátlan tincseket, és gyorsan végig futottam rajta hajvasalóval is.

- Jobb, ha most már indulunk! - pillantottam az órámra.
- Okés! - cuppantott egy utolsót a tükörbe, hogy megbizonyosodjon róla, hogy tökéletesen felkente a szájfényt. Mosolyogva figyeltem mozdulatait, majd végre elindultunk.
Lori kocsijával mentünk a buliba, haza már Charlie hoz. Lorival szerettem volna jönni, de nagybácsim ragaszkodott hozzá. De ha ez kell hogy nyugodt szívvel elengedjen...
Útközben megcsörrent a telefonom, a kijelzőn Charlie neve jelent meg. Mosolyogva nyomtam meg a zöld gombocskát.
- Még oda sem értünk! - nevettem. El tudom róla képzelni, hogy minden fél órában hívogatni fog, hogy ellenőrizgessen.
- Csak szeretnék megbizonyosodni arról, hogy minden rendben. - ezen mosolyognom kellett, Charlie mindig is tetteiben fejezte ki a szeretetét, és nem szavakban. Ez a szüntelen, csillapíthatatlan aggódás is ezt igazolja.
- Köszönöm Charlie az aggódást, de hidd el, nem lehet semmi baj. Ez csak egy ártatlan évnyitó buli az ISKOLÁBAN. - hangsúlyoztam a buli helyszínét.
- Ígérd meg, hogy felhívsz, ha haza szeretnél jönni, vagy ne adj' isten, ha baj van! NE ülj be egyik suhanc mellé se! És ha valamelyik kölyök ittas, ne engedjétek vezetni! - oktatott az út további részében Charlie. Rendőrök...
- Minden oké lesz, és megígérem, hogy veled megyek haza! Nyugi, nem lesz semmi gáz. Ígérem, hogy egy kortyot sem iszom! - nyugtatgattam. Fogalmam sincs, hogy tud ennyire parázni valaki.
- Hát akkor, oké... jó szórakozást! - bontotta a vonalat.
Mire letettem a telefont, meg is érkeztünk a buli helyszínére, azaz a forksi suliba. Leparkoltunk, majd elindultunk a tömeg felé. Nagyon jól nézett ki az udvar, minden pompázott. A hangfalakból éppen Kat DeLuna Run the Show című száma dübörgött. Az udvar végén pedig egy pavilont is sikerült kiszúrnom.

- Csajszik! - hallottunk meg egy ismerős hangot. A hang irányába fordultunk, Davet pillantottuk meg, aki hevesen integetett felénk. Összenéztünk Lorival, majd elindultunk Dave irányába. Ahogy közelebb értünk,megállapítottam, hogy már ő sem szomjas... Durva partikat nyomhat, ha már a bulik elején seggrészeg. Sosem értettem az olyanokat, akik csak részegen tudják jól érezni magukat egy buliban. Én még sosem voltam berúgva, és nem is tervezem.
- Végre itt vagytok! - ölelt meg mindkettőnket. Kelletlenül, de viszonoztuk gesztusát.
- Dave, hogy lehet, hogy még csak most kezdődött el a buli, de te már bűzlessz a piától? - fintorgott Lori.
- Még csak bemelegítünk. - vigyorog Dave.
- Chris? Cheryl? - nyújtogatom a nyakam, de sehol nem látom őket.
- Fogalmam sincs. - vonja meg a vállát - Kértek sört? - nyújt felénk egy-egy üveg sört.
- Nem, kössz. Megyek körülnézni. - jelentem ki. - Lori, velem jössz?
- Aham. - bólint Lori - Dave, te pedig, ha lehet ne igyál többet. Rendesen ki fogod ütni magad, ha így folytatod...
- Rendben anyuci! - viccelődik Dave. Lori erre csak megforgatja a szemeit.

Lorival és Cheryllel elkezdtünk táncolni, Christ sehol nem találjuk.
Már rég besötétedett, szerencsénkre az ég tiszta volt, a szokásos, forksi időjárásnak nyoma sem volt. A Hold és a csillagok beragyogták az égboltot, mi pedig kerti fáklyákkal és tábortűzzel világítottuk be még jobban a placcot. Jó volt a hangulat, bár egy-két seggfej azért okozott már némi problémát...


- Megyek, iszok valamit! - üvöltöm Lori fülébe, de inkább kézjelekkel magyarázom, mert a hangos zenétől és ricsajtól semmit nem ért. Veszek egy kis gyömbérsört, majd a pavilonnál megpillantom Christ. Magányosan üldögél és látszólag nem élvezi a bulit.
- Szió! - ülök le mellé - Unatkozol?
- Szia! Valahogy úgy... 
- Nem akarsz táncolni? Vannak ám dögös csajok! - bokszolok egyet a vállába.
- Nem mintha a dögös csajok buknának rám.
- Ajj, ne butáskodj! Isteni pasi vagy, kifejezetten 5 csillagos! - erre felnevet. - Komolyan!
- Köszönöm. - mosolyog. - De Ő mégsem vesz észre... - sóhajt egy nagyot. Nem tudtam nem észrevenni, hogy Lorit figyeli, aki éppen egy idegen fiúval táncol. Ahogy leszűrtem a következtetésemet, a torkomon akadt a gyömbérsör. Úristen! Hogy ezt eddig nem vettem észre!
- LORI???!!! TE LORIBA VAGY BELEZÚGVA? - fakadtam ki, mire elkezdett csitítani. Észre sem vettem, hogy az előbb már szinte kiabáltam. Bár úgyse hallotta meg senki a hangos zenétől. - De, hát... -kerestem a megfelelő szavakat - jól titkolod. - mosolyogtam.
- De most már mindegy. Összejön azzal a sráccal, én pedig tétlenül végignézem...

- Nem kell, hogy így legyen. - pillantottam Lori irányába, de a srác már sehol sem volt - Nézd csak! - böktem barátnőnk irányába. - Menj, és kérd fel táncolni!
- Szerinted ez jó ötlet?! - bizonytalankodott.
- Én találtam ki, úgyhogy tökéletes! - erre felnevetett - Na, menj már! - löktem meg nevetve. Hátrapillantott, mire biztatóan rákacsintottam, majd megindult Lori felé. Látszólag sikerrel járt, mert alig fél perccel később már együtt ropták. Most látom csak, mennyire összeillenek. Annyira aranyosak együtt. Hogy a fenébe nem vettem ezt eddig észre???!!!

Milyen szerencsés Lori... Bárcsak belém is szerelmes lenne egy ilyen kedves, helyes fiú, mint Chris. És nem egy olyan, mint Dave, vagy az exem, Tyler. Úgy látszik vonzom a rosszfiúkat...

Amikor megfordultam, kis-híján szívinfarktust kaptam. Egy jóképű srác állt előttem.
- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni. - somolygott csábosan. Szőkésbarna haja ezüstösen csillogott a holdfényben. Szeme éjfekete, a mosolya pedig... lehengerlő. Soha nem láttam még ilyen jóképű fiút. Egyszerűen megbabonázott.
- Semmi gáz - motyogtam, miután magamhoz tértem. Loriék felé fordultam, de éppen egymással voltak elfoglalva. - Ömm, ismerlek valahonnan? - kérdeztem az idegent, miközben felvettem a szemkontaktust. - Nem úgy nézel ki, mint egy gimis. Egyetemista vagy? - fürkésztem az arcát, de nem ugrott be, hogy ki ő.
- Nem. - nevetett. - Már egy jó ideje nem járok suliba. Riley vagyok. Riley Biers.