Körülbelül 2 óra alatt értünk át Seattleből Forksba. Bár utoljára 12 éves koromban jártam itt, meg kell hagyni, hogy a kisváros semmit sem változott. Az emberek kedvesen intettek Charlienak, engem természetesen senki nem ismert - maximum Charlie horgászbarátai.
Átszelve a kisebb utcákat, végre odaértünk a Swan házhoz. Akárcsak a kisváros, a ház is változatlan volt. Még mindig emlékszem, ahogy Bellával a ház mögötti részen játszottunk. Egyszer az erdőben fogócskáztunk, amiért később természetesen jól kikaptunk. Charlie sosem engedte, hogy egyedül bemenjünk az erdőbe, pedig én eddig még egy medvét sem láttam errefelé.
- Amíg Seattleben voltam veled, Bells felújította neked a szobát. Kicseréltettük a bútorokat, remélem tetszik. - nyitotta ki előttem Charlie az új szobám ajtaját. Bella tényleg kitett magáért. Igaz, rég voltam itt, de a szobának már csak a színe maradt a régi, minden más új volt. A fából készült bútorok többsége fehér volt.
- Charlie, ezt azért nem kellett volna. - ámuldoztam - El se tudom képzelni, mennyibe került a felújítás...
- Szinte mindent Bella állt. - vágott a szavamba - A férje nagyon gazdag családból származik...
- Tényleg! Az "új családja". Erről azért mesélhetnél nekem. - mosolyogtam.
- Majd vacsinál felvázolom a helyzetet. - mosolygott - Megyek, megrendelem a vacsorát. - indult ki az ajtómon. - A pizzát szereted, ugye? - fordult vissza.
- Imádom! - válaszoltam, majd mielőtt Charlie kilépett a szobából utána kiabáltam: - És, Charlie... köszönöm... mindent. - mosolyogtam.
Charlie mosolygott, majd elindult lefelé. Nekikezdtem a kipakolásnak. A ruháimat gondosan beakasztottam a szekrénybe. Ezután a könyveim következtek. A tankönyveimet és füzeteimet az íróasztal fiókjaiba zsúfoltam be, a kötelezők és a kedvenc olvasmányaim a polcon kaptak helyet. A fürdőszobába tartozó kellékeket kipakoltam a fésülködő asztalra. Az üres parafatáblára felraktam a barátaim és a szüleim képét. A szüleim házassági fotóját az éjjeliszekrényre raktam, az ébresztő óra és a lámpa mellé. Körülnéztem, a dobozok és bőröndök végre üresen álltak, gyorsan elpakoltam őket, hogy ne zavarják a kilátást, majd elégedetten dőltem az ágyra. Alig, hogy kényelmesen elhelyezkedtem, Charlie kiabált a földszintről, hogy megérkezett a vacsoránk.
- Szóval... - kezdtem bele a mondókámba, miközben egy pizzaszeletet halásztam ki a dobozból.
- Szóval? - kérdezett vissza Charlie.
- Mi ez a dolog Bella új családjával? Ő nem Phoenixben lakott Reneével? - értetlenkedtem.
- Alig négy éve költözött hozzám Forksba, mert Phil - Reneé pasija - baseballjátékos és ezért sokat utazik. Reneé szeretett volna Phillel tartani, de nem akarta Bellst egyedül hagyni. Ezért Bells úgy döntött, hogy hozzám költözik, hogy ne legyen az anyja útjába. Először aggódtunk érte, de aztán beilleszkedett, barátokat szerzett, és... megismerkedett Edwarddal - mondta a fickó nevét némi ellenszenvvel a hangjában.
- Nem kedveled? - mosolyogtam.
- Mondhatni, hogy elrabolta tőlem a lányomat. - folytatta - Bella teljesen belezúgott, miután leérettségizett, férjhez ment.
-Várj.. - akadtam meg. - Oké... mindig is tudtam, hogy Bella komoly és felelősségteljes, de már férjhez ment?!
- Ez még nem minden. - sóhajtott Charlie - Alig fél éve örökbe fogadtak egy kislányt, Renesmee-t.
- Hűű... - hüledeztem. - Nem semmi.
Charlie elgondolkodóan kortyintott bele a sörébe. Nem faggattam tovább, úgy láttam rajta, hogy nem igazán van ínyére ez a beszélgetés. Összeszedtem a tányérokat, és elmosogattam. Charlie befeküdt a tévé elé, valami meccset nézett. Jó éjszakát kívántam neki, majd felmentem a szobámba.
Írtam egy e-mailt Clairenek, meg utánanéztem egy kicsit a forksi giminek, hogy mégis mi vár rám, de pár fényképen és a suli történetén kívül semmi érdekfeszítőt nem találtam. Kikapcsoltam a kisgépemet, majd a fürdő felé vettem az irányt. Egy gyors zuhany után átvedlettem a mackónacimba és egy kényelmes atléta felsőbe, magam köré csavartam a plédemet, majd az egyik kedvenc könyvem társaságában bevackoltam magam az ablakba.
Halk puffanásra riadtam fel. A könyvem a földön volt, úgy látszik elaludtam az ablakban. Feltápászkodtam, kinéztem a folyosóra, a tévé fénye világította be az alsó szintet, Charlie horkolása alátámasztotta az elméletemet, hogy ő is elaludt.
Halkan visszalopództam a szobámba, magamra zártam az ajtót, behúztam a függönyt, majd álmosan dőltem be az ágyamba, a könyvemet egy laza mozdulattal ledobtam az éjjeliszekrény szélére. Utolsó pillantást vetettem a szüleim fényképére, majd eloltottam az éjjeli lámpát és hagytam, hogy fáradt szemeim lecsukódjanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése