4. fejezet - Az új lány

A telefonom ébresztőjére keltem. Az első gondolat, ami végig futott a fejemben, az az volt, hogy ma van az első napom a forksi gimiben. Csodás. Már előre látom magam előtt a kíváncsi tekinteteket.
Embry tegnap felajánlotta, hogy bevisz a suliba, de elutasítottam. Nem szeretném, ha már az első napon mindenki azt hinné, hogy máris bepasiztam. Remélem Embry sem úgy gondol rám, mint potenciális barátnőre. Persze helyes srác, de én még sem úgy vonzódom hozzá, ahogy azt egy normális lány tenné.

Tanácstalanul álldogáltam a szekrényem előtt. Végül maradtam a szokásos szerelésnél: csőfarmer, t-shirt, tornacsuka és egy dzseki. Biztos ami biztos alapon. Természetesen szeretem a magassarkút és a csinosabb felsőket, de jobb ha először kiismerem magam a suliban. A kiválasztott ruhadarabokkal átsétáltam a fürdőbe, ahol a felöltözés után elvégeztem szokásos reggeli rituálémat - fogmosás, egy kis púder, szempillaspirál, szájfény,parfüm, és kész is. Még gyors kifésültem a hajam szögegyenesre, majd rámosolyogtam a tükörképemre. Remélem elég meggyőzően festek.

Felkaptam a sulitáskát, majd lesétáltam a földszintre. Charlie szokás szerint már robotolt az őrsön. Hagyott egy "Sok szerencsét" cetlit a frizsideren, amiért hálás voltam. Bárhol jártam, mindig sikerült barátokat szereznem. Most viszont félek, hogy senki nem akar majd barátkozni a "kissé depis, árva lánnyal". Nem volt étvágyam, ezért csak egy müzliszeletet és egy palack mentes vizet dobtam be a táskámba. Ha megéhezem, akkor ott lesz a menza.

Megfordult a fejemben, hogy mi lenne, ha kihagynám az első napot, de aztán ezt a bugyuta gondolatot is elhessegettem. Egyszer úgy is muszáj lesz iskolába mennem, és itt van Charlie is. Ő nem hagyott cserben, én sem fogom őt. Lemondóan sóhajtottam, majd elindultam, hogy szembe nézzek az újabb megpróbáltatással.

 

Meg kell mondjam, jó nagy ökör vagyok, hogy elutasítottam Embry ajánlatát. Autóval kicsit kevesebbnek tűnt a távolság a gimi és a házunk között, mint gyalog. De végre megérkeztem - a nyüzsgő diákokból és a "Forks High School" feliratból ítélve. Hát akkor, csapjunk a lovak közé! Vettem egy nagy levegőt, átvágtam a parkolón, és becsörtettem az épületbe, nem törődve az engem fürkésző tekintetekkel. A folyosón tolongtak a diákok, mintha egy hangyaboy közepébe csöppentem volna.
Kiszúrtam egy kisebb irodát a folyosó végén, átverekedtem magam a tömegen, majd bekukucskáltam az iroda ablakán. Egy aprócska, szemüveges néni ült az asztal mögött. Bekopogtam, mire a néni felkapta a fejét, és mosolyogva beinvitált.

- Jó reggelt! - köszöntem, ahogy beléptem az ajtón.

- Szia! Mit tehetek érted? - mosolygott kedvesen.

- Miranda Swan vagyok, az új diák.

- Hát persze! Említették, hogy érkezik egy új diák a végzősök közé. Várj csak egy kicsit, mindjárt megkeresem a papírjaid... - kutakodott a fiókjában. Beletelt néhány percbe, mire megtalálta, amit keresett: - Tessék. - nyújtott felém egy halom papírt - Órarend, igazolvány, tanárlista, tankönyvlista. A tanárlistát kérlek hozd vissza a nap végére, aláírva. - válaszként bólintottam - Üdv az iskolánkban! - biztatóan mosolygott.

Megköszöntem a segítségét, majd visszatértem a folyosóra, ami szerencsére már kezdett kiürülni. Elmélyülten tanulmányoztam az órarendemet és a tankönyvlistámat. Történelem óra lesz az első órám, a terem pedig...

- Jézusom! Ne haragudj! - mentegetőztem annak a lánynak, akinek sikeresen nekimentem.

- Semmi gáz, hátra kellett volna néznem. - nevetett - Lori Wymer. - nyújtotta felém a kezét.

- Miranda Swan, de hívj csak nyugodtan Miának. - ráztam meg a kezét.

- Te vagy az új diák?! Mindenki rólad beszél!

- Mindenki?! - ismételtem, miközben borsóméretűre zsugorodott a gyomrom.

- Ne ijedj meg! - nevetett. - Itt, Forksban nagy dolog, ha új diák érkezik hozzánk. Főleg ha az illető Swan rendőrfőnök rokona... Hol lesz az első órád? - kérdezte, majd szinte kitépte a kezemből az órarendem. Bírom ezt a lányt, olyan kis temperamentumos. - Szuper! Ahogy látom együtt leszünk az első két órán. Gyere - karolt belém -, induljon az idegenvezetés a csodálatos forksi gimnáziumban! - mire mindketten felnevettünk, majd elindultunk a C épület felé.

Mr. Badrick a polgárháborúkról beszélt, de ahogy észrevettem nem sokan figyeltek rá. Én próbálkoztam, bőszen jegyzeteltem, de Lori szüntelen csacsogása miatt én sem tudtam teljes erővel koncentrálni. Az első két óra után Lori elhívott, hogy ebédeljek vele és a barátaival. Természetesen elfogadtam a meghívását, örültem hogy van aki szóba áll a kísérteties új lánnyal...

Lori a terem túlsó végében álló asztalkához vezetett, ahol két fiú és egy lány nevetgélt. 

- Srácok! - köszönt nekik Lori - Ő itt Mia Swan, az új lány! - mosolyogva intettem nekik, ők először gyorsan végignéztek rajtam, majd viszonozták mosolyomat és üdvözöltek a csapatban. Nem gondoltam volna, hogy már az első nap ennyi barátot szerzek. Megkönnyebülés.

- Na húzzunk, szerezzünk valami ehetőt. - húzott Lori a pulthoz, miután lepakoltuk a cuccainkat. Nem voltam éhes, így csak egy zöld almát vettem le a tálcáról.

- Lányok! Ezt most komolyan mind megfogjátok enni? - kérdezte Dave némi szarkazmussal a hangjában, majd nevetésben tört ki. Lepillantottam az almából, a müzliszeletből és a mentes vízből álló ebédemre és kuncogtam.

- Mi legalább egészségesen táplálkozunk! - néztem Lori salátájára, majd Dave zsírban tocsogó hamburgerére.

- De nem laksz jól vele. Ti tudjátok, nekem aztán mindegy. - vonta meg a vállát - Tud valaki valamit az évnyitó banzájról? - váltott témát Dave, miközben a kóláját szürcsölte.

- Azt hiszem, most Pénteken lesz. Mrs. Wilson már be is tiltotta az alkoholt... - szólalt meg Cheryl, aki egészen eddig csöndben volt.

- Semmi köze hozzá, hogy mit iszunk! Mi szervezzük a bulit, és nem a tanárok. - háborgott.

- Igen Dave, de a suliban tartjuk, és azért így már mindjárt más a helyzet.

- Tojok a szabályokra! Ma le is szervezem a piát és a kaját, Chris te intézed a zenét! - adta ki a parancsot Dave "kapitány". Chris bólintott, jelezve, hogy gondoskodik a zenéről. - Hölgyeim, uram... - állt fel Dave - ha most megbocsájtanak, neki állok megszervezni az évtized legjobb buliját! - vigyorgott önelégülten.

- Sok szerencsét! Kíváncsi vagyok, hogy 3 nap alatt mekkora bulit tudsz összehozni. - incselkedett Cheryl.

- Figyelj és okulj! - mondta Dave, majd a fiúbanda felé vette az irányt. Mi csak nevetve összenéztünk.

Órák után leadtam a papíromat a titkárnőnek, majd - ahogy megbeszéltük - a parkolóban találkoztunk Lorival és Chrisszel. Lori felajánlotta, hogy hazavisz - és mivel viharfelhők gyülekeztek az amúgyis borús Forks felett -, elfogadtam. Behuppantam az anyósülésre, Chris pedig hátra. Mint mindig, most is elég kényelmetlenül éreztem magam a kocsiban. Az autóbaleset óta rettegek kocsiba ülni, és nem hiszem, hogy mostanában megbékélnék a helyzettel.

Kevesebb, mint 5 perc alatt megérkeztünk a házunkhoz...vagyis Charlie házához. Megköszöntem nekik a mai napot és hogy ilyen kedvesek velem.

- Holnap találkozunk! - intettem nekik immár a járdáról. Végignéztem, ahogy Lori furgonja lekanyarodik, majd megkönnyebbülve indultam a ház felé. Ezt a napot is túléltem.

Éppen végeztem a vacsora elkészítésével, amikor Charlie megérkezett. Elmeséltük egymásnak, hogy kivel mi történt ma, megnyugtattam, hogy minden rendben van velem, és hogy sikerült beilleszkednem. Vacsora után ment a szokásos program: elmosogattam, elpakoltam, Charlie befeküdt a tévé elé. Épp indultam volna a szobámba, amikor valaki csöngetett,

- Hagyd csak, majd én kinyitom! - intettem Charlienak, majd ajtót nyitottam.